Velencei Köztársaság (velencei nyelvjárással: Serenisima Republica Veneta; ol-ul: Serenissima Repubblica di Venezia): államalakulat Itália É-i részén a 9. sz-tól 1797-ig. A 12. és 15. sz. nevei: Adria királynője, Serenissima, ‘Legfenségesebb’. – 1. Megalakulása szorosan kapcsolódik a →római birodalom ny-i felének bukásához és Szt Márk ereklyéinek 828: Alexandriából →Velencébe hozatalához. A hagyomány szerint Szt Márk evangélista, Aquileia első pp-e és a velenceiek ker. hitre térítője volt, s ezáltal a függetlenség és az államot egybentartó szellem megtestesítője lett. Tiszt-re kezdték építeni a →Velencei Szent Márk bazilikát; az ikgr-ban (zászlók, címerek) ekkor terjedt el az Márk evangélista szimbóluma, az →oroszlán. – A köztársasági államformát magára öltő, független és önálló ~ kezdetben belső megoszlásokkal küszködött: gazd. érdekek szerint lakóinak egy része inkább a longobárdokhoz, majd a frankokhoz, mások Bizánchoz kötődtek. Versengésüket Nagy Károly (ur. 768–814) és Bizánc is kihasználta: a frank flotta 806: megtámadta a szigeteket. A háborút 812: az aacheni szerződés zárta le, egyben elsőként dokumentumálta a szigetek gyakorlati függetlenségét. – A két ellenségeskedő velencei párt utolsó összecsapása IV. Pietro Candiano dózse elűzésében nyilvánult meg. Ezután a ~ annyira megerősödött, hogy a térség független vezető állama lett. A népgyűlés a ~ vezetőjének (Szt) I. Pietro Orseolót választotta meg, aki mindössze 2 é. uralkodása alatt rendkívül népszerű volt, teljesen újjáépíttette a várost, lerakta a Dózse Palota alapjait, győzelmet aratott az arabok felett. – A ~ virágzása 991: II. Pietro Orseolo dózséval indult, aki meghódította az Adriai-tenger k-i partvidékének jelentős részét (Dalmácia több városa ekkor került a ~ uralma alá), s fölvette a Dux Veneticorum et Dalmaticorum ‘Velence és Dalmácia hg-e’ c-et. – Utóda, III. Pietro Orseolo (1009–26) később bérmaatyja, III. Ottó ném. cs. után Ottónak nevezte magát. I. Szt István kir-unk nővérét vette feleségül, fia →Orseolo Péter m. kir-ként uralkodott (1038–1041; 1044–1046). –

2. Az államszervezete. A ~ élén a dózse (ol-ul doge, a lat. dux ‘vezér’ szóból) állt. Ő iktatta be a vallási vezetőket, világi ügyekben ítélkezett, a fiatal ~ban jogkörébe tartozott a törvényalkotás. Legitimitását a korai időkben a Népgyűlés biztosította, mely egyben megadta a köztársasági jelleg és a későbbi államberendezkedés alapját is. – Mivel az Orseolo család egy idő után dinasztikus uralmat igyekezett kiépíteni, a velenceiek 1026: elűzték Orseolo Ottót, s a köv. dózse uralma alatt törv-ben szabályozták, hogy a dózsénak sem fivére, sem gyermeke nem lehet társuralkodó v. utód. Emiatt a dózsék valójában sohasem tehettek szert teljhatalomra, a ~ tört-ében soha nem sikerült a átörökíteni hivatalukat. – A Népgyűlésre hivatalos volt a kereskedőállam minden szabad polgára, főként kereskedők, földbirtokosok, kézművesek, hajósok. Fontosabb határozatait (köztük a dózsék megválasztását is) a laudatio populihoz, azaz a nép beleegyezéséhez kötötték. Valójában azonban a leggazdagabbak kezében volt az irányítás, hiszen a tömegeket egyszerű volt lefizetni és meggyőzni egyes törv-ek támogatásáról v. ellenzéséről. – A végrehajtó hatalom viszont kezdetben teljesen a dózse hatáskörébe tartozott. Később az arisztokratikus túlsúly kialakulásával egyre nagyobb végrehajtói hatalom került a város leggazdagabb családjainak kezébe. Velencében a 12. sz–: a dózse mellett megjelent mint tanácsadó és döntő szervezet a Kistanács, ebből fejlődött ki később a ~ kormánya, a Signoria. Ennek tanácsadó és egyeztető biz-aként alakult meg a Bölcsek Tanácsa, mely a törvényhozó Nagytanács érdekeit egyeztette a kormányéval. A végrehajtó hatalom leginkább rettegett intézménye a Tizek Tanácsa volt, amely állambiztonsági szervezetként az áll. leghatékonyabb rendőri, titkosszolgálati hatalmává vált. Teljesen szabad kezet kapott, tetteiért nem kellett számot adnia, hatalma ~ben mindenre és mindenkire kiterjedt. A 13. sz–: a Népgyűlés jogai mind jobban fogyatkoztak, végül 1297: Gradenigo Péter dózse arisztokrata-oligarcha kormányformát vezetett be. Többé nem választottak évről-évre új vezetést, hanem egyszer s mindenkorra jelölték ki azokat a befolyásos és gazdag nemesi családokat, amelyeknek tagjai a Népgyűlés tanácsában örökösödési joggal bírtak. Ezzel a főnemesség véglegesen külön vált a kisebb nemesektől és a pogárságtól, s kizárólag a maga részére foglalta le a hatalmat. A hatalomból kizárt osztályok ismételten összeesküvéseket szőttek (1300: a Bocconio, 1310: a Tiepolo és 1355: a Falieri Marino dózse), de ezeket keményen leverték és megtorolták. –

3. A ~ kereskedelme. A →keresztes hadjáratok nagy gazd. és keresk., előnyöket hoztak a ~nak. Az 1. hadjárat alatt kereskedelmi telepeket alapítottak a legtöbb közel-keleti városban, pl. Jeruzsálemben, Haifában. Akkó teljes mértékben a velencei kereskedők kezébe került. Miután Marco →Polo 1271: Kublai mongol khán székvárosában és Kínában járt, a ~ kereskedői a legtávolabbi K-tel is kapcsolatba léphettek. A 2. és 3. keresztes hadjáratban a ~ nem vett részt aktívan. A 4. (latin) hadjárat (1202–04) viszont ismét nagy haszonnal járt: a latin cs-tól kapott kiváltságok birtokában K-en számos virágzó gyarmatot (különösen Kandia szg-én) megszereztek. – A ~ kereskedelme a 15. sz-ra a legnagyobb kiterjedésű, valóságos világkereskedelem lett. 1421: a ~ 3345 hajót foglalkoztatott 36.000 matrózzal, 16.000 hajómunkással. Kiváltságos kereskedelmén az első csorbát a lat. császárság bukása 1261: ütötte, mivel a helyreállított bizánci cs-ság a genovaiakat támogatta, a ~ régi versenytársát, akikkel 1253–81: a kemény és makacs háborúkat folytatott. A ~ világkereskedelme azonban Amerika (1492) és a K-indiai tengeri út fölfedezése után indult gyors hanyatlásnak. Addig szinte egyedül közvetítették Egyiptomon és Elő-Ázsián át Ázsia és Ny-Eu keresk-ét. Amerika és az Afrika körül vezető tengeri út fölfedezésével (Vasco da Gama, 1498) a világforgalom új irányt vett, a Földközi-tenger partjaitól átment az Atlanti-óceán partvidékeire. –

4. Mo. kapcsolata a ~gal a 10.  sz. végén kezdődött. A kalandozó m-ok a Berengar elleni hadjáratban 890: a ~ot is megpróbálták kirabolni. Tömlőkön és lóháton átúsztatva bevették Chioggiát, de Rialto előtt Péter és Pál napján (VI. 29.) Péter dózse hajóhadától vereséget szenvedtek. – Szt Gellért pp. a San Giorgio Maggiore szerz-e volt, innen indult Zárába, majd Pécsre és Bakonybélbe, végül (Szt) Imre hg. nevelője lett. – Szt László kir. 1091: megszállta Horváto-ot. Könyves Kálmán 1097: leverte Horváto-ban a lázadókat, majd meghódította Zara Vecchiát. Az akkor épp délitáliai normannokkal háborúzó dózse a dalmát városok biztosítása érdekében szöv-et ajánlott Kálmán kir-nak, aki azt elfogadta. Ennek a ~ nagy hasznát látta: a m. harcosok, akiket velencei hajók vittek Apuliába, Brindisit és több más ol. várost hódítottak el a normannoktól, melyeket a ~ őrizetére bíztak. A ~gal kötött szöv. azonban nem akadályozta meg Kálmán kir-t abban, hogy Roger normann gróf és Szicilia urának leányát, Buzillát nőül vegye, s 1105: dalmát városokat (Zára, Trau, Spalato) és több szg-et elhódítson a ~tól. Halála után, 1116: a ~ egész Dalmáciát visszafoglalta. II. István m. kir. 1117: ismét legyőzte a velenceieket, de az 5 évre kötött fegyverszünet értelmében Dalmácia a ~é maradt. Amikor 1123: II. István kir. személyesen ment le Dalmáciába, néhány város, megelégedve a velencei kalmárok önző keresk. politikáját, önként nyitotta meg előtte kapuját; de Zára, Trau, Spalato és a szg-ek a ~ hatalmában maradtak (Spalato később meghódolt II. Béla kir-nak). – 1165: Manuel bizánci cs. szövetkezett a ~gal Mo. ellen. Manuel 1166: számos dalmát várost kerített hatalmába, amelyeket azonban III. Béla 1180: visszaszerzett, köztük Zárát is. Ezzel az egész tengerpart Narentáig a m. korona hatalmában volt. 1190: a velenceiek, 1193: maga a 84 éves, félszemű, de ravasz és merész Dandolo Enrico dózse támadta meg Dalmáciát, sikertelenül; így a tengerpart m. kézben maradt. – Amikor II. András (ur. 1205–35) m. kir. Spalatóból 10 velencei hajón a Szentföldre indult, 550 márka ezüstöt fizetett ezért, és Záráról lemondott a ~ javára. – A 13. sz: a dalmát ter-ek s főképp annak kulcsa, Zára többször m. uralkodóhoz került: IV. Béla 1243: a tatárok elől menekülve Trau várában talált menedéket, közel a ~ birtokaihoz. A →tatárdúlás utáni újjáépítések lekötötték a m. korona erőit, ezért a 13. sz: jelentősebb küzdelmekre nem került sor. – IV. (Kun) László (ur. 1272–90) idején a dalmát tengerparton duló pártzavarokat kihasználva a ~ 1278: elfoglalta Brazza, Fara és Lesina szg-eket. – Mo. és a ~ vetélkedése Dalmáciáért több évszázada tartott, amikor 1301: az Árpád-ház kihalt, s a ~ egy időre föllélegezhetett. A koronáért viselt harcaiban nem segítette III. András kir-t, aki II. András Velencében élő fiának, István hg-nek és Morosini Thomasina Katalinnak volt gyermeke, s akit 1290: az Árpád-ház utolsó férfisarjaként hívtak haza. Károly Róbert (ur. 1308–42) uralkodása alatt Velencének még bővítenie is sikerült a dalmát birtokokat, mivel az oligarchák kegyetlenkedései miatt Trau és Nona önként átpártolt hozzá. Károly halála után I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) tervei között szerepelt Dalmácia meghódítása, s ezzel Mo. tengeri hatalommá erősítése. A →nápolyi hadjáratok során Lajos 1350: szöv-re lépett Genovával: hajókat rendelt tőle és szerződést kötött a ~ ellen, melynek 2 évre volt szüksége, hogy lebeszélje Genovát a támadásról. 1356: Lajos kir. két fronton is megtámadta a ~ot. Dalmáciában és Itáliában felsorakozó seregeinek létszámát ismerve a dózse igyekezett békét kötni, de a kir. nem fogadta a követeit. Lajos a szárazföldön folyó harcokat vezette, s már megjelenésekor elesett Treviso környéke, majd Padova is m. kézre került, mert a város vezetője, Francesco da Carrara elfogadta Lajos szövetségét. Tárgyalások eredményeként a ~ átengedte volna Mo-nak egész Dalmáciát, de nem volt hajlandó lemondani Záráról és Nonáról. 1357. IV: Lajos megindította a nyári hadjáratot. Trau, majd Spalato és Nona, IX. 17: Zára is m. kézre került. 1358. II. 18: Velence kénytelen volt elfogadni a Mo. diktálta békefeltételeket. Ezek alapján a ~ átengedte egész Dalmáciát és a szigetvilágot, s a dózse lemondott Dalmácia és Horváto. hg-e c-ről. Cserébe Lajos kivonult a szárazföldről, és biztosította a ~ keresk. jogait Dalmáciában. Lajos garantálta Francesco da Carrara, padovai vezető védelmét is, amennyiben a velenceiek megtámadnák a várost, amire 1372: került sor. A Himfi Benedek bán vezette m. hadak megütköztek a velencei seregekkel, és a háború első csatáját megnyerték. I: Czudar György parancsnoksága alatt a seregek végigpusztították a trevisói tart-t. Mindkét fél rendkívüli kegyetlenséggel bánt az ellenséggel: Velencében több foglyul ejtett m. katonát is megnyúztak, mire válaszul a m. seregek mindenkit kiirtottak egy sor velencei uralom alatt álló faluban. 1373. V: Himfit Lackfi István, erdélyi vajda váltotta fel, seregéhez csatlakozott az esztergomi érs. A ~ot viszont az Oszmán Birod. támogatta 5000 fővel. VII. 1: a döntő ütközetben Lackfi serege vereséget szenvedett. Carrara kénytelen volt békét kötnie Velencével, elismerve annak győzelmét és felsőbbségét, de a m. segítség miatt a ~ nem tudott jelentősebb eredményeket elérni Padovában. – 1378. II. 16: Mo. ismét Genovával kötött szöv-et a ~ elleni hadjárata segítésére. Genova a Dardanellák feletti uralmat biztosító Tenedosz-szg. velencei birtokát akarta megszerezni, s vele a keresk. elsőbbséget a levantei ter-eken. Aquileia több mint 2 éve szöv-ben volt a m. uralkodóval. A ~ így csak Milánó urát, Bernabo Viscontit tudta szövetségesül megnyerni. A genovai és velencei flotta első ütközete a ~ győzelmével végződött. 1378. VI. 14: azonban Mo. és szövetségesei ostrom alá vették Trevisót, és Carrara seregével egyesülve hamarosan a ~ szárazföldi hídállását, Mestre városát is ellenőrzésük alá vonták. Ezzel a ~ teljesen el lett vágva a szárazföldtől. A genovai hajók Lajos kir. engedelmével a m. birtokban lévő dalmát városokban alakították ki bázisukat, és Luciano Doria genovai admirális lassan az egész Adria felé kiterjesztette hatalmát. 1379. V. 5: Póla városánál a genovaiak hatalmas vereséget mértek a velenceiekre; majd VIII. 16: a m-padovai sereg támogatásával elfoglalták Chioggiát is. A szövetségesek kitűzték lobogóikat az erőd falára, és hamarosan megindultak a béketárgyalások. – A velencei követek elismerték volna a m. kir-t hűbéruruknak, ha az meghagyja önkormányzatukat és dózseválasztási jogukat. Miután Lajos vállalhatatlan feltételeket szabott, a dózse azt az utasítást adta a követeknek, hogy húzzák a tárgyalásokat, hogy a velencei flotta felkészülhessen a támadásra. A tárgyalások a szövetségeseket is gyakran egymás ellen hangolták, és közben Velencében sikerült 40 gályát felszerelni. 1379. XII. 24: a dózse maga indult Chioggia ostromára, mely 1380. VI. 24: megadta magát. – A velenceiek végül Lipót, osztrák hg-et hívták be segítségül. Lipót, aki Lajos támogatását élvezte, 1381. V. 8: bevonult Trevisóba. Miután a m. kir. átadta neki a várost, az osztrák seregek Carrara ellen vonultak. Végül a békét VI. Orbán p. kezdeményezésére kötötték meg. Az eredetileg szövetkezett hatalmak közül Aquileia és Mo. győztesen, Genova és Padova vesztesen került ki a háborúból. – A →torinói békében 1381. VIII. 8:  a m. kir. megkapta a dalmát tengerpartot egészen Durazzóig, s Riminitől D-re az Adrián feltétlen felségjogot kapott; a ~ hadi sarcot fizetett a m. koronának, de keresk. jogokat kapott a M. Kir-ság egész ter-én. – Lajos kir. leánya, Mária kir-nő (ur. 1382–85) uralkodása idején azonban Tvartko, Bosznia és a Tengermellék kir-a a ~ mellé állt, mely a horvát-dalmát zavargásokat a maga céljaira használta fel. A lázadók által Novigradban fogva tartott Mária kir-nőt a dózse ugyan kiszabadította, mert attól tarott, hogy ha Nápolyi László lesz a m. kir., Alsó-Itália és Horvát-Dalmáto. egy kézbe kerülhet, s a ~ keresk-ét újabb válság fenyegetné. – Mo. és a ~ között a köv. összeütközés I. (Hunyadi) Mátyás uralkodása alatt (1458–90) történt. Amikor a ~ 1478: Ferrara és Milano fejedelmeivel a pápa és a nápolyi kir. ellen szövetséget kötött, Mátyás kir. a pápa és apósa védelméért háborúra, s egyben Dalmácia visszafoglalására készült. 1481: szövetséget tervezett Firenzével, Milanóval és a nápolyi kir-lyal. Mivel azonban az anyagiakban nem sikerült megegyezniük, Mátyás merész fordulattal a ~nak ajánlott szövetséget III. Frigyes cs. ellen. A ~  szokott diplomáciai ravaszsággal szerkesztett válaszában kitért minden kötelezettség elől; ezért Mátyás a ~ elől menekülni akaró Anconát fogadta védelmébe. 1479: a ~ békét kötött a tör-kel és Mo. felé szabad utat nyitott nekik. Mátyást a halála megakadályozta abban, hogy ezért bosszút álljon, fia, Korvin János hg. pedig később olyan jó kapcsolatot alakított ki a ~gal, hogy az Aranykönyvbe is bejegyezték a nevét. – A vallásháborúk és a →harmincéves háború korában a ~ →Bethlen Gáborral és más prot. vezetőkkel is folytatott alkudozásokat, de a tervezett ligába végül nem lépett be. –

5. 1789 u. a ~ franciák, főként Bonaparte Napoleon erőszakának esett áldozatul. 1797. V. 16. a fr. csapatok a szigetvárost ellenállás nélkül megszállták és a ~nak véget vetettek. Napoleon az Ausztriával 1797. X. 17: megkötött campoformiói békében a szárazföldet egészen az Adige folyóig, Dalmáciát és Isztriát átengedte Au-nak (az Adige folyón túli birtokokat a ciszalpin közt-nak, a jóni szigeteket Fro-nak juttatta). Au-nak azonban már az 1805. XII. 26: a pozsonyi békében kellett átengednie  a kapott ter-eket az ol. királyságnak. 1809. X. 14: Napoleon cs. Isztriát és Dalmáciát az illiriumi királysághoz (Fro. hűbér-országához) csatolta. Napoleon bukása után a szövetségesek az első párizsi békében és a →bécsi kongresszuson újra Au-nak juttatták Velencét és a szárazföldön levő birtokait. E birtokokból és →Lombardiából alakították meg 1815. IV. 7–1859: Lombard–Velence királyságot. – Az 1848. III-i felkelés hírére a szigetvárosban is fegyveres felkelés tört ki. A nép III. 22: bevette az arzenált, majd az egész várost hatalmába kerítette. Az ideigl. kormány III. 23: megalakította és önálló hatalomnak nyilatkoztatta ki a (2.) Velencei Szt Márk köztársaságot. Belső pártvillongások miatt ez nem bizonyult életképesnek: az osztrák csapatok már VIII. 30: ismét bevonultak a kirságba. – Amikor III. Napoleon cs. 1859: hadat üzent Au-nak, a velenceiek abban a reményben támogatták, hogy felszabadulásuk órája megérkezett. Napóleon azonban a solferinói csata után kibékült Au-val, így Velence továbbra is Au-é maradt. – 1861. III: a torinói össz-olasz parlament II. Viktor Emmánuelt (ur. 1849–78) Olaszo. kir-ává kiáltotta ki. 1866. VII. 14–VIII. 23: az →osztrák–porosz háború nyomán Velencét, 1870: a porosz–francia háború nyomán az addig fr. védelem alatt álló →Egyházi Államot bekebelezték Olo-ba, a ~ tört-e ettől kezdve →Olaszország tört-e. **

Pallas XIV:752.